Kamaszok és a pornó

Talán most fellélegzel egy kicsit és nyugodtan hátradőlsz, mert azt gondolod, hogy a te gyereked, kiskorú szeretted, diákod még biztosan nem látott pornót. Ez sajnos egyáltalán nem biztos, hogy így van: vizsgálatok kimutatták, hogy a szülők közel fele jócskán alábecsüli a serdülők ez irányú tapasztalatait. A tinédzsereknek pedig sokszor nincs terük beszélgetni az őket foglalkoztató témákról, holott rendszerint komoly kétségek aggasztják őket. Ezt a helyzetet igyekezett oldani a Patent Egyesület, amely az elmúlt két évben közel ezer fiatalnak tartott felvilágosító iskolai foglalkozásokat a Kapcsolódj be / Turn me on projekt részeként. Az alkalmakon leggyakrabban felmerülő kérdésekről, illetve ezek társadalmi vetületéről beszélgettünk Kardos Bogátával és Sudár Orsolyával, akik azt is elárulták, miként támogathatjuk a tiniket a szexualitásról való vélekedéseik alakításában.

A munkátok egyik célja, hogy a fiatalok kritikusan tudjanak gondolkodni arról a szexuális kultúráról, amelyben élünk. Mik ennek a kultúrának a legfőbb elemei, legnagyobb kihívásai?

Bogi: Széles körben elterjedt a nemi erőszak kultúrája, ami normalizálja (okévá teszi), tolerálja vagy éppen megbocsájtja a szexuális erőszakot. Így a gyerekek kiskoruktól fogva sok olyan tartalommal találkoznak a médiában, ahol a nők tárgyiasítva szerepelnek, a férfiak pedig használhatják őket, agresszívek lehetnek velük szemben. A különböző letöltő- és játékoldalakon a fiatalok nagyon könnyen belebotlanak a pornoba, még ha nem is keresik aktívan ezeket a tartalmakat. De ha a szülő beírja a Google keresőbe azt a szót, hogy szex, nagyjából képet kaphat arról, hogy mi az, aminek a gyerekek pár kattintással ki vannak téve az interneten. Orsi: Azt szerettük volna, hogy a gyerekek ne abból induljanak ki, hogy a szex az csak biológia, és hogy tudják megkérdőjelezni azt a pornókultúrát, aminek a hatására gyakran nem egyenlő kapcsolatokban gondolkodnak. Eszközöket akartunk adni nekik ahhoz is, hogy felismerjék az erőszakot. A hatalmi különbségekről szóló üzenetek ugyanis nem rejtettek, de érzéketlenítve vagyunk rájuk, ezért könnyen elsiklunk mellettük.

Olyan ez, mint amikor a Mátrixban Morpheus két pirulát ajánl fel Neónak. Ha a kéket veszi be, minden marad a régiben. Ha viszont a pirosat, akkor rálátást szerez a rendszer működésére. Ez a tudatosság persze sokszor a folyamatos diszkomfort állapota, de az embernek esélye lesz védekezni az őt ért hatások ellen.

Orsi: Annyira látványos, amikor kijön a gyerekekből a kétség azzal kapcsolatban, hogy mi az, amit látnak. Ez nyilván egy hosszabb folyamat, de már egy alkalom is elég lehet ahhoz, hogy a jó kérdéseket kezdjék el feltenni.

Ilyen alkalomból viszont sok gyerek életében aggasztóan kevés van. A tapasztalatok szerint a családok egy részében és az iskolákban is tabu övezi a szexről való beszélgetést. Mi az oka annak, hogy Magyarországon a legtöbb iskolában a szexuális felvilágosítás még mindig egy megkésett, kínos anatómiai demonstráció, rosszabb esetben pedig egyáltalán nincs is?

Bogi: A 2012 óta érvényes Nemzeti alaptantervben mindössze néhány ponton említik a szexuális felvilágosítást. A gyerekek jóllétéről és az emberi jogokról amúgy is kevés szó esik az iskolában, a szexualitás ennek egy része. A fő fókusz a családi életre való nevelés, illetve biológiaórán beszélni kell a szexuális úton terjedő betegségekről, etikaórán valamennyit a párkapcsolatokról. Ugyanakkor egyre több politikai felszólalás van a különböző szexuális felvilágosító programok ellen, mint amilyen például a Melegség és Megismerés. A kormány retorikájában két dolog jelenik meg hangsúlyosan a szexuális oktatás kapcsán: a homofóbia és az abortuszellenesség. Orsi: A radikalizálódó társadalmakban ugyanis politikai cél, hogy minél több gyerek szülessen. Ennek megvannak a történelmi előzményei, a szexuális felvilágosítás sohasem virágzott Magyarországon. Ezzel a politikai céllal azonban a nőket és a gyerekeket fosztjuk meg attól a joguktól, hogy tájékozott döntést hozhassanak a szexuális életükről és az azzal járó felelősségről. El kell mondani, hogy az óvszerhasználat mennyire fontos, hogy ne vegyék le suttyomban a srácok a gumit, hogy a lányoknak van választásuk, ha teherbe esnek. Amíg azonban a védőnők többek között azért kapják a fizetésüket, hogy megpróbálják a terhes nőket lebeszélni az abortuszról, addig ez nyilvánvalóan morális, egzisztenciális dilemmába fogja sodorni a lányokat, pedig ennek nem kéne így lennie. Bogi: Minél kevesebb szó van ezekről a témákról az oktatásban, annál nagyobb tere van a propagandának. Azok a kamasz lányok is, akiknek sosem volt lehetőségük az abortuszról beszélgetni a suliban, tudni vélik, hogy ez egy borzasztóan nehéz döntés, és szörnyű lenne, ha át kéne esniük rajta. Ezt a tudást többnyire a médiából szerzik.